Fiatal
koromban, volt egy érdekes álmom. Azt álmodtam, hogy állok egy
konyhaszéken, mert kicsi voltam és nem értem fel az ablakot. Az
ablakon keresztül láttam az éjjeli égboltot, számtalan
csillaggal. Elmerengtem a látványon… csendet és békét éreztem.
Végtelen csendet és végtelen békét. A semmiből egyszer csak egy
hang kérte a fejemben, hogy válasszak egy csillagot, mert ő fog
majd vezetni engem. Hirtelen az egyik csillag fényesebb lett és
szinte kérte, hogy válasszam őt. Abban a pillanatban azt éreztem,
hogy életemben először egy komoly döntést kell hoznom.
Több
volt ez egy egyszerű döntésnél. Nem egy felszínes „rámutatok
és ennyi” vagy „kiválasztom és kész”, mert megy az élet
tovább és holnap már el is felejtem, mert holnap majd megint
választok… mint amikor azt döntöm el, hogy csíkos vagy kockás
inget vegyek fel…
De
ez más volt… egy olyan döntés volt, amire még most is
emlékszem, mert emlékeznem kell rá… és mindig emlékezni fogok
rá. Eszembe juttatta a Döntésemet. Mi volt az a pillanat az
Életemben? Mit határozott meg és miben változtatta meg a
világomat?
Lehet,
Neked is volt egy ilyen pillanat valamikor réges-régen az
Életedben… ha ismerősek lesznek majd a sorok, akkor hozzád
szólok. Hozzád, akinek mindig idegen volt ez a világ…
Volt
egy hely a Létben, ahol Szeretet és Fény vett körül. Otthonodnak
mondanád most földi szavakkal. Nem ismertél olyat, mint félelem,
szenvedés, árulás és kín… Nem tudtad, hogy léteznek. Senki
sem tudta, hogy léteznek, mert a jelenben, amely oly régóta
létezett, ahol a múlt volt a jövő is, nem voltak jelen ezek a
dolgok… csak Fény volt és Szeretet hozott létre mindent a
Bőségben. Amikor a végtelen szabad akarat elérte a káosz határát
és egy döntés szikráját hozta létre valaki, egy villanás alatt
megváltozott minden az Univerzumban.
Sokan
estek áldozatául a döntésnek és kerültek csapdába… az
árnyékok világának csapdájába, amelyet annak a bizonyos
döntésnek a szikrája hozott létre. Egy olyan világ ez, ahol
árnyéka önmagának az emberi lény és valódi lénye, otthona, a
Szeretet és a Fény távol került tőle. Mintha az álmukat
álmodnák és nem az Életüket élnék. Itt létezik csak szenvedés
és félelem… egy rémálom, amely délibábként sugallja csak a
Szabadságot a börtönben. De sohasem szabadok, mert a döntés már
nem az övék. Újra és újra ugyanoda születnek, szenvednek és
sírnak…
Sokan
hoztak meg akkor egy másik döntést is, lehet te is… hazahozni
mindenkit, segíteni. Elmenni és újra Egységbe lenni. Mert
Szeretet nélkül nem lehet élni…
Nem
tudtad mi vár majd ott rád. Nem tudtad milyen lesz az árnyvilág.
Nem tudtad, hogy ott maradsz-e örökre. Sem azt, hogy meddig tart a
küldetésed. De tudtad, hogy a Döntésednek az ereje, amit
létrehoztál a Lelkedben olyan erőt és bátorságot ad, amely
megvéd téged mindenkor. Tudtad, hogy a Forrás Szereteténél és
Áldásánál soha nem lesz erősebb az Univerzumban és te megkaptad
azt. A hit és remény üzenete, amelyet elviszel magaddal arra a
helyre, mindig kinyitja majd a börtönajtókat, megnyitja a szíveket
és felébreszti az alvókat. Tudtad, hogy a Fény tudása lesz majd
lámpásod az árnyvilágban a sötétségben, ha környékez a
félelem. Tudtad, hogy az a világ uralkodni akar majd rajtad, de a
Szabadság a szívedben Isteni Akarat. Tudtad, hogy nem leszel
egyedül, mert társaidra számíthatsz, akikkel elindultál erre az
útra. Tudtad, hogy akikért mész, társaid voltak valaha… és
Egység volt közöttetek. Tudtad, hogy Lelked jelen lesz, ha hívod,
bárhol és bármikor, mint Ariadné fonala és vezetve leszel. Sokan
voltunk ott akkor… Lelkünkben egy Döntéssel és mindenki
választott egy Csillagot…
Tudom,
hogy tudod. Emlékezz! Fejezzük be végre a Küldetést…
Steve
A Fény győzelme!