2017. december 23., szombat

Erkölcs

Fordította: Takács Anikó
Úgy vélem, hogy jelenleg egy nagyon szükséges tényező, amely segítségünkre lehet a felszabadítás lehető leggyorsabb elérésében, hogy újra figyelmet szentelünk az erkölcsnek. Az utóbbi évtizedekben, legfőképp 1996. óta az energiák erősebbek, ami hajlamos túlélő üzemmódba taszítani az embereket, és e körülmények között az erkölcs puszta gondolata is gyakran köddé válik. A jólétünk azonban nagyon is összefüggésben áll az erkölcs személyes és kollektív alkalmazásával. Természetesen nem állítom, hogy én mindig helyesen cselekedtem. Fontos azonban, hogy felismerjük, mi a helyesebb út, és azt gyakoroljuk is. Így néhány számomra lényeges pontot fogok most felvetni:

1. Tiszteljük mások szabad akaratát! Ez a legfontosabb, és minden körülmények között alkalmazandó, kis és nagy dolgokban, minden érző lény esetében. Megtudtuk, hogy a Fényerők mindig ilyen módon, komolyan tisztelik a szabad akaratot, például csak abban az esetben segítenek nekünk személy szerint, ha erre megkérjük őket szabad akaratunkat felhasználva. Még a saját Felsőbb Énünk is csak akkor kapcsolódik hozzánk, ha az alacsonyabb Énünk ehhez hozzájárul. Megeshet, hogy behív bennünket, de mindig megadja a választás lehetőségét. Ez az a fajta viselkedés, amelyet mindannyiunknak magáévá kellene, hogy tegyen, és ez magába foglalja a bírálatot is, legyen szó kis dologról, vagy nagyról, tegyük azt kimondva, vagy kimondatlanul. Hagyjuk, hogy éljék az emberek az életüket, és hozzuk meg a saját életünkkel kapcsolatosan a saját döntéseinket. Nem a mi feladatunk irányítani, hogy mások mit csináljanak, soha nem lehetünk felelősek másokért, a legjobb segítség, amit értük (valamint magunkért) tehetünk, ha teljes mértékben tiszteletben tartjuk, és elfogadjuk saját szuverén akaratukat. Ez nem azt jelenti, hogy "lábtörlőkké" válunk, fenntartjuk saját akaratunkat, ítélőképességünket, valamint életvitelünket, egyszerűen csak saját magunk számára alkalmazzuk azokat. Ha valami negatívan érint bennünket, amit a másik tesz, egyszerűen el kell tőle határolódnunk. Tegyük csupán a legjobbat, amit csak tudunk, és mutassuk meg saját példánk által, amit mi legjobbnak vélünk.
2. Egyek vagyunk. Igen, ez a mondat már klisévé vált bizonyos tekintetben, ami azért van, mert néha anélkül használjuk ezt a kifejezést, hogy valójában alkalmaznánk a valós jelentését. Nem egy elszigetelt valóságban létezünk, mindannyian egy organizmus része vagyunk. Az, hogy elszigetelt módon éljük életünket, kizárólag a személyes túlélésünkre, személyes érdekeinkre, személyes megvilágosodásunkra gondolva, azt képzelvén, hogy csak magunkat tudjuk megmenteni, és megfeledkezünk a többiekről, újra és újra a pusztuláshoz vezette az egyéneket és a közösségeket. Néhányan a legmegvilágosodottabb lények közül, amilyen Buddha is, akik magas szintű tudatosságot értek el, nem haladnak tovább a Forrás felé, amíg az összes érző lény fel nem szabadult, mindannyian ezen a szinten maradnak, hogy segítsenek. Néhányak szenvedése komoly hatást gyakorol az egészre, mivel mi valóban egy organizmus vagyunk. Nem az áldozathozatalról beszélek, hanem annak megértéséről, hogy az egészet segítvén azt jelenti, hogy mindenkit segítünk, beleértve magunkat is, és ez az ahová az energiáknak irányulniuk kellene. Az egyik legjobb kérdés, amit feltehetünk, hogy "Mi az a leghasznosabb dolog, amit tehetek?". Ezekben az időkben, amiben most élünk, az ilyen jellegű kérdésekre nagyon gyorsan választ kaphatunk, mivel rengeteg Fénylény vár azokra az emberekre, akik segíteni akarnak.

3. A korreláció nem kauzalitás. Más szavakkal, ne vonj le túl elhamarkodottan következtetéseket. Csak mert úgy tűnik, két tényező összefüggésben van, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ok-okozati kapcsolatot lehet felállítani közöttük. Például, mondhatod, hogy egy házban a hamutartók száma egyenes arányban van abban a házban a dohányzás mennyiségével, így megtévesztően arra a következtetésre juthatunk, hogy minél több hamutartóval rendelkezik valaki, az annál többet dohányzik. De ez nem így működik, hisz lehet, hogy valaki egyáltalán nem is dohányzik, mégis tart hamutartót a vendégek számára, vagy gyümölcsmagok szemeteseként. Ezt jó volna észben tartani kint a nagyvilágban, hogy különbséget tudjunk tenni dolgok között. Ez a dualitás világa nagyon is alá van vetve az illúzióknak, sokan, akik érzékenyek az energiákra, beleesnek a sötét asztrál/érzelmi, éteri, vagy alacsonyabb mentális trükkök csapdájába, mint például egyes "csatornázók", "gyógyítók", "látnokok", "médiumok", stb. Lehet, hogy valaki tényleg érzékel dolgokat, de csupán azért, mert látunk, vagy hallunk a fizikai síkon túli dolgokat, nem jelenti automatikusan azt, hogy ez abszolút igaz is. Valaki képes lehet látni, vagy érezni az éteri, vagy asztrál, vagy alacsony mentális síkokat, és ezek a síkok egészen varázslatosnak tűnhetnek a fizikaihoz képest, és valakit teljesen el is téríthet, ami ott történik, mert elfelejtik, hogy ezek a síkok nem a Felsőbb Én, ezek a síkok is alá vannak vetve az illúzióknak, így az onnan érkező útmutatás, vagy információ, függetlenül attól, hogy ez tudatosan, vagy tudat alatt érkezik, nem szükségszerűen a Felsőbb Én világából ered, tűnjön az bármilyennek is. Saját magunk tisztításán, tanuláson, saját magunkkal szembeni őszinteségen keresztül, az önvaló minden aspektusának egyensúlyba hozása által, és mindenek felett Felsőbb Énünk belső jelenlétéhez kapcsolódva, sokkal jobb megértéshez jutunk.
4. Hangolódj rá a Felsőbb Én belső jelenlétére. A következők segíteni fognak: ha megfigyeled az érzékeidet, vágyaidat, érzelmeidet (más szóval az asztrál testedet), észreveheted, hogy gyakran ezek irányítják a tetteidet. De azt is észreveheted, hogy létezik benned egy másik aspektus is, aki mindezek felett áll, és ő egy olyan megfigyelő, aki irányítani tudja a tetteidet. Például, ha az érzékeid vágynak valamire, de legbelül tudod, hogy ez nem a helyes dolog, akkor képes vagy magad leállítani, és abban a folyamatban megkülönbözteted az asztrál testedet (azt, amire az érzékeid vágynak) önvalód magasabb aspektusától, felismervén, hogy te nem az érzékeid vagy, hanem a megfigyelő. És ha azt teszed, amit a megfigyelő, magasabb aspektus mond, akkor fejlődsz és egyre jobban kapcsolódsz Felsőbb Énedhez. Egyesek először azt gondolhatják, hogy ez az elme, a gondolatok, aki egy jobb döntést tud hozni, annak ellenére, amit az érzékek mondanak, és bár ez egy bizonyos fokig igaz is, az elme mégis csak egy másik eszköz, és nem a Felsőbb Én jelenléte. Ezt azáltal láthatjuk, hogy megfigyeljük a gondolatainkat, és így rájöhetünk, hogy belül létezik egy másik jelenlét, aki képes megfigyelni a gondolatainkat, és ha vannak olyan gondolataink, melyekről tudjuk, hogy nem hasznosak, akkor azokat el tudjuk vetni, és tudunk helyette jobb gondolatokat választani, és ily módon formálhatjuk elménket, ahogy akarjuk. És akkor felismerhetjük, hogy mi a megfigyelők vagyunk, az, aki a választása szerint alakítja az elméjét, és nem pedig maga a gondolat, vagy az elme.
Ez a eljárás segíthet egyre jobban ráhangolódni az igazi Felsőbb Énre, megszüntetni az eszközökkel való azonosulást, és azáltal, hogy azt követjük, amit a Felsőbb Énünk mond, és mindig visszahelyezzük rá figyelmünket, egy igazi belső érzéket nyerünk, amivel meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, mivel egyedül a Felsőbb Én az a jelenlét, aki mindig tudja, mi a jó és mi a rossz. A személyiség önmagában (alacsonyabb elme, érzések, vágyak, fizikai test) természetéből fakadóan önző, és szüksége van a Felsőbb Énnel való összeolvadásra. Ekkor a cselekedeteink sokkal pozitívabbakká válnak, és egyre inkább kaphatóak leszünk a Felsőbb Éntől érkező erő befogadására, hogy azzal dolgozzunk életünk folyamán.

5. Ismerd fel és járj magad utána. Buddhát fogom itt idézni HP Blavatsky nyomán:" soha nem szabad hinnünk valamiben, amit hallunk, pusztán azért mert valaki azt mondta; sem a tradíciókban, mert azokat a régi időkből hagyták az utókorra; sem a szóbeszédeknek, mint olyan; sem a bölcsek írásainak, mert bölcsek jegyezték fel azokat; sem az ábrándokban, melyekről úgy sejtjük, hogy a dévák inspirálták (amelyek spirituális inspirációnak feltételezhetők); sem azoknak a következtetéseknek, melyeket néhány kósza vélemény alapján állítunk fel; sem annak, ami következésszerűen szükségletnek tűnik; sem pedig tanítóink, vagy mestereink puszta szaktudására hagyatkozva. De elhihetjük mindazt az írást, alapelvet vagy kijelentést, melyet a saját érveink és tudatosságunk által megerősítettünk. "Ezért - teszi hozzá következtetésképpen - megtanítottalak, hogy ne higgy csupán azért, mert hallottál valamit, csak ha arról a saját tudatosságod is meggyőzött, és aztán cselekedj annak megfelelően.".
Ne hagyjuk elménket elcsökevényesedni azzal, hogy várjuk a megértés apró cseppjeit, melyet néhány másik ember szolgáltat számunkra, mert ily módon soha nem jöhet el a végleges felszabadulás. Vizsgáljuk meg és gyakoroljuk a dolgokat saját magunk, amilyen mélyen csak tudjuk, így leszünk majd képesek közösen is sokkal többet tenni.
6. Önmagunkkal szembeni őszinteség. Ennek egyik kulcsa, az asztál/érzelmi és alacsonyabb mentál síkok illúzióinak feloszlatása. Ezeket olykor káprázatnak hívjuk, és fontos megértenünk, hogy egy minőségről alkotott érzelmi/mentális képzetünk, nem szükségszerűen egyezik meg magával a minőséggel. Alice Bailey könyvéből, "Az Új Kor Tanítványa" 1. kötetéből fogok most idézni:
"Fel fogok számotokra sorolni néhányat az általánosabb káprázatok közül és hagyom, hogy ennek az elképzelésnek bármilyen szükséges alkalmazását és kiegészítését elvégezzétek az egyéntől terjedően az emberiség egészéig.
[...]
2. A törekvések káprázata. Akik tehát erre vannak kondicionálva, teljes mértékben elégedettek és megszállottak a fény felé irányuló törekvéseikkel kapcsolatosan, és arra a tényre támaszkodnak, hogy ők törekvőek. Az ilyen embereknek tovább kellene haladniuk a "Tanítványság" Útján, és le kellene állítaniuk spirituális ambícióikkal és céljaikkal kapcsolatos megszállottságukat és elégedettségüket.
3. A magabiztosság káprázata, vagy azé, melyet a tanítvány asztrál alapelveinek lehetne nevezni. Ez az a hit magyarán, melyet a tanítvány az ő tökéletesen igaz nézőpontjának tekint. Ez újfent az önérzetet táplálja, és ettől a tanítvány hajlamossá válik azt hinni, hogy ő szaktekintély és tévedhetetlen. Ilyen a hittudósok képzettsége.
4. A felelősség káprázata. Ez a felelősségérzet túlhangsúlyozásához vezet, valamint a szándék elmulasztását és a lényegtelen dolgok nyomatékosítását idézi elő.
5. A körülmények káprázata, mely gyakran a frusztráció, vagy haszontalanság, vagy a fontosság érzéséhez vezet.
6. Az elme káprázata, valamint annak hatékonyságáé és kapacitásáé, amely képessé teszi bármely, vagy minden probléma orvoslására. Ez elkerülhetetlenül elszigetelődéshez és magányossághoz vezet.
7. Az odaadás káprázata, mely az asztráltest túlzott stimulálásához vezet. A káprázat csapdájába esett nő, vagy férfi tehát csak egyetlen elképzelést, személyt, vagy hatalmat lát, és az igazság egyetlen aspektusát. Ez táplálja a fanatizmust és a spirituális gőgöt.
8. A vágy káprázata, a fizikai testen való visszatükröződésével. Ez az állandó küzdés és nyugtalanság állapotához vezet. Hatása a békével és a gyümölcsöző munkával ellentétes, így egy napon véget kell neki vetni.
9. A személyes ambíciók káprázata.
Létezik még sok más káprázat is, mind egyéni, mind pedig az egész világot érintő, de ezek azok, amelyek az általános tendenciát szolgálják megmutatni."
Az ítélőképesség egyik jó módszere, ha megnézzük, hogy mentális és/vagy érzelmi alapú-e a kötődésünk a minőséghez, vagy a helyzethez, vagy hogy képesek vagyunk-e az elengedésre, ha az szükséges. Ha valamihez kötődünk, az valószínűleg egy illúzió/káprázat, mivel az alacsonyabb mentális testnek és az asztrális testnek le kell választódnia, és nyugodt befogadó állapotba kell kerülnie annak érdekében, hogy valódi minőség vagy helyzet bukkanjon fel, egyszerűen azért, mert az alacsonyabb Én nem tudja azt létrehozni, hanem csak a Felsőbb Éntől tudja azt megkapni. Az alacsonyabb Én olyan, mint egy tó, melynek felszínén tükröződik a táj, a Felsőbb Én pedig maga a táj. Amennyiben a tó vize felkavarodott, a tájat sosem fogjuk megfelelően látni.
Az illúziókat általában azért tartja fenn a személyes Én, hogy elrejtse az elnyomott érzelmeket, így az illúzió elengedésével tudatára ébredhetünk az érzelemnek, elengedhetjük azt és választhatunk egy jobb utat. Ez napjainkban különösen fontos, mivel a sötét oldal felhasználja az összes fel nem dolgozott érzelmünket és gondolatunkat, felnagyítja őket, majd arra használja, hogy konfliktusokat teremtsen, valamint arra, hogy egyfajta mágnesként működjön az emberek életében a negatív helyzetek bevonzására. Saját magunk megtisztítása mindig a legjobb és az egyetlen biztos védelem, és ez a szükséges előkészülete egy fejlettebb életnek. Amennyiben a helyzet nem illúzió, akkor pedig belső jelenlétünk világos, leválasztódást eredményező cselekvésre fog minket kényszeríteni ahogy azt a 4-es pontban említettem.
7. Törekedj az ellentétes pólusok egyesítésére. Kerüld azt a fajta gondolkodást, beszédet, érzést, cselekedetet, stb., amely sarkosítja a helyzeteket, még távolabb taszítja egymástól az egymással szemben álló nézőpontokat, energiákat. Az egymással szemben álló pólusok elválasztódása az anomália terméke, míg a Forrás jelenléte Egységbe rendezi azokat, így viselkedésünkkel az egyik, vagy a másik oldalt erősítjük. Idővel, mikor megfelelően megtisztultak, az összes ellentét kiegészíti egymást és egyesül. Amennyiben a helyzet még nem áll erre készen, jobb félretenni, és legalábbis nem erőltetni tovább.
Például helyettesítsd az alábbiakkal:
"mások szolgálata, kontra önmagunk szolgálata" helyett "az Egy/Forrás/Fény/Szeretet/Élet szolgálata"
"magunkról való gondoskodás, kontra segítség kérés" helyett "játszd a magad szerepét az élet zenekarában"
"a világ megmentése, kontra saját magam meggyógyítása" helyett "az Egy/Élet gyógyítása"
"szabaduljunk meg a sötétségtől és majd boldogok leszünk" helyett "mindenki, aki letért az útjáról, meg fog gyógyulni, és mind vissza fog térni a Fénybe"
"az egyén sebei, kontra mások sebei" helyett "egyéni meglátások és hozzájárulások, amelyeket összerakhatunk"
"valaki vágyai, kontra mások vágyai" helyett "egy mindenki számára kedvező megoldás"
stb.

Ez nem egy teljes körű lista, de hiszem, hogy ez a néhány kulcsfontosságú pont, ha tényleg gyakoroljuk, nagy segítségünkre lehet megteremteni a Fény valóságát egyénileg és kollektíven, az etikánk tehát "eszt-étikát" teremt.
A Fény Győzelme! 

2 megjegyzés: