2016. augusztus 5., péntek

Megszerettetni…

Írta: Smaly Steven 

Nem az okokat akarom keresni, miért ilyen a világ. Nem az okokat akarom keresni, miért nem jött el még sokak életébe a felemelkedés vagy a bőség… vagy a szeretet. Sokan már most abbahagyják ennek a cikknek is az olvasását, ha megint a szeretettel jönnek nekik…

Pedig nem mindig volt ez így. Minden egyes ember életében van egy időszak, amikor semmi más vágya nincs és semmi másért nem tud élni, csak hogy szeressék. Ez a kisgyermekkor.
Amikor mindenre képesek vagyunk, még viselkedni is megtanulunk, csak hogy szeressenek és elfogadjanak. Ilyenkor adjuk fel először valódi, igazi életünket, „teljes lényünket”, ami annyira kötődik a szeretethez.

Feladjuk azt, mert megtanítanak akaratlanul is félni. Sokszor látjuk, hogy a gyermekeknek nincs félelemérzetük, mert a szeretet irányítja és vezérli őket. Mi magunk megtanítjuk nekik, hogyan kell félni és miért érdemes félni és miért jobb félni, mint megijedni.
Azután, hogy kialakul bennük a félelem, megkezdődik az állandó harc… belül. A félelem és a szeretet között.
Egyszerre nem lehetnek jelen, egy időben, mert taszítják egymást, de állandó harcban állnak bennünk.

Van egy réges-régi megállapítás: „amint fent, úgy lent, amint belül, úgy kívül”




A világban folyó harc, békétlenség, nyomor, önzés és nélkülözés… nem az emberek között van, nem egymással harcolnak, nincsenek ellenségek a harcmezőkön. Mi vagyunk azok, akik önmagunkkal harcolunk, a saját önzésünkkel, félelmeinkkel, belső békétlenségünkkel… a harc belül van. A nélkülözés belül van, mert hiányzik a szeretet. Mert legbelül elutasítjuk, ha már csak leírva is látjuk, mert a félelem uralja az életünket.

Minden, amit kívül látunk csak a bensőnk kivetülése. Lényünk energiával tölti ki a tér-idő világát. Mi magunk hozzuk létre ebben a világban azt teret és azt az időt, amiben élünk az alacsonyabb rezgésű energiákkal, ami az anyagba húzza fénnyel és szeretettel teli igazi lényünket…




Minden egyes gyermek születése egy újabb esély, hogy a szeretet fennmaradjon a Földön.
Nézzünk bele a szemükbe és kérdezzük meg magunktól:
Hol van az én életemben a szeretet? Benne élek? Érte élek? Gyakrabban irányítja életemet, mint a félelem?
Ha találkozom szenvedőkkel, meg tudnám szerettetni velük a szeretetet?
Meg tudunk tanulni újra szeretni?

És hogy miért nem látom már a világunkban a változást? Miért nem látom már az Eseményt?
Mert minden energia és minden amit mi kisugárzunk, annak az eredője lesz a világunkban, amit megteremtünk. De ezzel együtt a szeretet és Fény energiái is növekednek, mert az egyensúly, a rend csak a belső világunkban nincs meg.
Ha a belső „Esemény” megtörténik, a belső áttörés, amikor a szeretet áttöri a félelem fátylát kellő számú emberi lénynél és a szeretet átveszi a hatalmat bennük, akkor a világban is látni fogjuk azt.
Ha ez nem történne meg, akkor is itt lesz a Fény ebben a világban… csak energetikailag nehezebb dolga lesz vele annak, akinek nagy a félelemmel teli belső ellenállása, így a „szétválasztás” automatikus lesz… van aki a sötétség mellett… van aki a Fény mellett „dönt”, de ez a döntés nem egy kimondott „Igen”, hanem egy energiaszint meglététől függ.




Szenvedésünk vagy felemelkedésünk kulcsa múlik azon, hogy megszerettetjük-e újra magunkkal és másokkal is a szeretetet. Igen, több energiára van szükség arra, hogy ez így legyen, mert pl. egy kimondott bocsánatkéréshez vagy egy megbocsátáshoz több kell… teljes lényünk! 

A feleségemhez, Anitához írt versek egyikét egy picit átírtam erre az alkalomra, talán lesz, akit közelebb visz az érzésekhez…


A sötétségben, mikor a Szeretet elindul hozzám,
fényes, széles ösvény nyílik az ég fátylán
ahol minden csillag ragyog, mosolyog,
és lelkem fényében megannyi Tejút imbolyog.

A Végtelen kezdődik most a Szeretettel
az első lépéssel, kicsit félelemmel.
De vezetnek, adnak, fognak és szeretnek,
lelkünk fürdik a fényben, teremtenek.

Közeleg a hajnal, aranycsillám ragyog lelkemen
szárnyaló égi Angyalként elkísérem léptedet.
És mikor felkelsz, hogy a világot újra beragyogd,
fogadom kegyelmed, mint anyaméh a magzatot.




1 megjegyzés:

  1. Áldás,béke,szeretet legyen velünk!
    Köszönöm a támogatásod! Hálásan köszönöm! <3

    VálaszTörlés